„A porszívót, azt, tudja, kérem szépen,/ békén kell hagyni mindig mindenképpen,/ mert abban szüntelenül ott a morgás,/ vén oroszlán, kit meggyötört a sok rács.// Érdekes ló a vasaló,/ nem gyermek kezébe való,/ kés, villa, olló, vasaló,/ ez mégis milyen zavaró,/ ha a kezembe nem való,/ minek is van a vasaló?!”
Ilyen és hasonló titokzatos, zúgó, búgó, tejet melegítő, ruhát tisztáló élőlények népesítik be azt a teret, amelyben Demény Péter gyermekversének rejtett alanya – a világra rácsodálkozó kisgyermek – él. A versnyelv zeneiségével és a nyelvi humorral kiszámítottan játszó Városi állatok nem szokványos formában – lapozóként – jut el a gyerekekhez.
Ez egy „hat szereplős” vers, amelyben, talán egy második emeleti háromszobás „állatkertben”, a gyermeki képzelet szervezte panel-szafarin megelevenedik a porszívó, ez a ronda, nyűgös állat, méhrajként zümmög a mikró, ha éppen nem csendet kavargat, a mosógép zsivajgó bivaly, apa mobilja – egyszerűen tiltott, a tévé kenguru-zsebéből hol ez, hol az ugrik elő, a vasaló meg teljesen fölösleges ló, mivel abszolút tilos még hozzáérni is.
Demény Péter verséhez Orosz Annabella grafikusművész színes, részletekkel játszó, rendkívül kreatív, továbbgondolásra és önálló, akár a szövegtől is független játékra ösztönző illusztrációi társulnak. Ehhez hasonló módon maga a lapozó is bír „nem kizárólag rendeltetésszerű” funkcióval, és erről is beszélnünk kell: ez a könyv lehetőséget ad az önálló lapozásra, forgatásra, tehát a lapozó eszközként bevonható a játékba. Figyelembe véve, hogy a célközönség a legfiatalabb, 1–6 éves korosztály, az egyszerre könyvként és játékszerként kézbe vehető lapozó szerepe kiemelten fontos a könyvvel való későbbi kapcsolat kialakulásában. Mivel felolvassák neki, a gyerek nyelvi készségeinek megalapozása mellett az auditív emlékezet fejlesztésében is nagy szerepet játszik, a művészi illusztrációk pedig a vizuális kultúrájának megalapozását és fejlődését segítik. Ugyanakkor a lapozót forgatva könnyen csatol jelentéstartalmakat az őt körülvevő világ elemeihez.