Auschwitz, vagallomas

Westerbork hollandiai tranzittábor volt, ide gyűjtöttek be és innen szállítottak tovább mintegy százezer zsidót Auschwitzba és Sobiborba 1942 júliusa és 1944 szeptembere között, ahol szinte kivétel nélkül mindenkit legyilkoltak. 1942-ben Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett Westerborkba dolgozni, mert abban reménykedett, hogy ezért cserébe édesanyját kiengedik a táborból. Érkezésekor azonban kiderült, hogy anyját már elszállították Auschwitzba. Eddy de Windet nem engedik többé haza. Később ő is a haláltáborba kerül, de csodával határos módon túléli, és visszatér szülőhazájába. Hogyan lelt szerelemre a táborban, és hogyan élte túl a borzalmakat? Erről szól még az auschwitzi táborban elkezdett regénye. Eddy de Wind nemcsak az Auschwitzban átélt borzalmakról számol be szívszorítóan és megrendítően, de megfigyeli és elemzi azt is, hogy szélsőséges helyzetekben milyen viselkedésre - jóra és gonoszra egyaránt - képes az ember. Eddy de Wind könyve valószínűleg az első Auschwitz-beszámolók egyike, visszaemlékezésnek szinte nem is lehet nevezni, hiszen még ott helyben, szenvedései és a megtapasztalt borzalmak helyszínén kezdte papírra vetni rabsága történetét... Annyira friss benne minden, amit látott, és megélt, hogy a szövegben tetten érhető a küszködése, hogy hogyan tudja mindezt megfogalmazni, átadni. A szöveg bevezető részét egyes szám első személyben írta meg, majd rájött, hogy így képtelen lesz az egész történetet megírni. Ezért találta ki Hans van Dam figuráját, akiről harmadik személyben beszélve teremtette meg az elbeszéléshez szükséges távolságot. A könyvet a De Wind család archívumából származó képanyag illusztrálja.