„A ’90-es évek eleje-közepe. A hőskor. Feketemunkások Magyarország szinte minden szegletében. Tartózkodási és munkavállalási engedély nélkül.
Tartoztam ezzel a könyvvel magamnak is, a népes rokonságnak is – de legalább ennyire izgalmas volt a kérdés, hogy ezekbe a csontszáraz »riportokba« vajon sikerül-e annyi vért (érzelmet?, lelket?) diktálni, hogy megmozduljanak, és versként kezdjenek viselkedni.”
(Lövétei Lázár László)