Majdnem veletlen

"Megtörtént? Megtörténhetett? Minden kétséget kizáróan: igen" - kezdi Bernard Nightingale irodalomkritikus Stoppard Árkádia című drámájának második felvonását. Megtörtént, megtörténhetett, hogy végre az Olvasó az első magyar nyelvű Stoppard-monográfiát tartja kezében. Nem is akármilyet. A könyv érdekfeszítő, elegáns stílusban megírt életrajz, tudós korrajz, műfajtörténet, alkotás-lélektani körutazás, és leginkább az Angliában élő, de több-identitású Tom Stoppard eddigi műveinek élvezetes, értő, alapos és élményszerű értelmezése. Nálunk mindezidáig Stoppard elsősorban mint a Rosencrantz és Guildenstern halott és az Árkádia című drámák írójaként szerepelt a köztudatban, Upor László könyve azonban nemcsak a további tizenöt Stoppard-drámát elemzi, hanem a rádiójátékokat, tévéjátékokat, film-forgatókönyveket, fordításokat, adaptációkat, rendezéseket, sőt, Stoppard regényét is. Többek között megtudhatjuk, melyek a színpad-mester bravúros dramaturgiai újításokkal - jelenet-ellenpontozásokkal, karakter-tükrözésekkel, szellemes replikákkal, nyelvi bravúrokkal - pergővé és szórakoztatóvá tett darabjaiban a legfontosabb témák: az idő, és persze maga a Színház; az írás lehetetlensége; nyelv és beszéd filozofikusan komoly komédiája; hogy amit tudunk, az a legritkább esetben mutatkozik meg abban, amit teszünk; hogy mindig van valami a mindennapiságunkban, amivel nem számoltunk, amiben elbotlunk, mint Stoppard egyik filozófus hőse a teknősében. Stoppard természetesen a ma élő egyik legnagyobb drámaíró, és kevesen tudnak úgy építkezni, feszült dialógust írni, humorral feszültséget oldani, bölcsen, és mégis gúnyolódva filozofálni, az emberi lét szánni való nevetségességét bemutatni, mint ő. Ugyanilyen kevesen tudják Stoppardot úgy bemutatni, mint Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, dramaturg, az angol nyelvű színház egyik legkiválóbb, nemzetközileg is elismert szakembere, Stoppard egyik fordítója, magyar nyelvű köteteinek szerkesztője, sőt, a drámaíró személyes ismerőse. "Tom Stoppard az egyik legbizakodóbb pesszimista, akit valaha hátán hordott a föld" - írja Upor László -. "A világegyetem és az emberi természet megismerésére tett számtalan kísérletének sorozatos kudarca láthatóan nem töri le. Szemérmes idealista: nem a sikerben hisz, hanem a kísérletezés értelmében. Újra és újra nekigyürkőzik, eltöpreng, felveti az élet nagy kérdéseit, majd fancsali mosollyal közli: erre bizony, kedves nézőim, nemigen van megoldás - nevessünk hát. Azzal tovább töpreng, tovább mulattat." Ezt teszi e kiváló könyv szerzője is. töpreng és mulattat.