Az 1763-as esztendő nyárutóján, titkokkal és félelmekkel terhelten, Margit és Máté együtt kelnek útra Debrecenből Székelyföld felé. Az egyetemet elvégzett fiú szülővárosába igyekszik, hogy ott apja után lelkész váljék belőle, a leány pedig vándor könyvárusként szerencsekönyvekkel, kalendáriumokkal, tudományos munkákkal és legfőképp tiltott kiadványokkal járja a vásárokat. Valódi küldetésüket – a székely önrendelkezés kivívása, valamint egy bizalmas irat célba juttatása – még egymás előtt is elhallgatják.
Nem sokkal korábban egy külföldi kolostor rideg cellájában egy csíksomlyói szerzetes rója rejtett és üldözött sorait tündérekről, bábafergetegről, szépasszonykalánról, hazavágyódásról, bűnhődésről, öntudatról, a harmadik lélekről. Meggyőződése, mely életét is veszélybe sodorja, Margit és Máté elhivatásában lel visszhangra.
Kozma Mária könyve részletes és érdekfeszítő betekintést nyújt a 18. századi magyar történelem, társadalmi és politikai berendezkedés színfalai mögé, hitelesen mutatja be az egykor élt székelyek küzdelmeit, örömeit és mindennapjait, és ráébreszt arra az egyetemes igazságra, hogy az egykori ember – Margit, Máté és a szerzetes – is azt keresi, amit ma is, szakadatlanul mindannyian: a mindenkori belső, emberi szabadságot.
Ágoston Szász Katalin