Auschwitz óta eltelt 80 év.
1974 óta, amióta Földes Mária A séta című regénye megjelent, eltelt ötven év. Fél évszázad!
1960 és 1974 között eltelt 14 év, amíg megszületett ez a rövid, de nagyszabású és nagy hatású regény. Nem elég könyv jelent meg Auschwitzról, és soha nem lesz elég könyv Auschwitzról.
Földes Mária A séta – Emlékek című könyve fontos, univerzális mű, amely nem vesztette el időszerűségét.
Az újabb kiadás érdekében a regény kerete és egyben egyetlen cselekménye: az írónő egy napig tartó sétája keresztül-kasul Kolozsvár utcáin, amelyben végiggondolja, felidézi élete történetét. Hogy következetesen épüljön a könyv szerkezete és annak belső logikai rendje, ebben az újabb változatban meg kellett válni néhány történettől.
A szerző jelen időben eleveníti meg mind a távoli, mind a közelmúltat. Szabad asszociációs gondolatmenete, elbeszélő stílusa lehetővé teszi, hogy újraélje gyerekkora, ifjúsága emlékeit, amelyek összefonódnak a koncentrációs lágerekben, majd a későbbi kommunista táborban szerzett élményeivel. Az elmebetegség csupán ürügy, hogy egy összetört lét ijesztő látomásai elmesélhetők lehessenek.
A jelen idő következetes használata által az emlékek, események hirtelen, hihetetlen erővel kelnek életre. Úgy hatnak az olvasóra, mintha lépten-nyomon együtt tartana az elbeszélővel, mint annak néma tanúja. Így átérzi az írónő legmélyebb gondolatait, fájdalmait, vívódásait, legmeghittebb érzelmeit.
Földes Mária, Aradon született 1925-ben, fiatalon élte át az Auschwitz-i deportálás borzalmait. E traumatikus élményeket és a kommunista diktatúra elnyomását írói munkásságában újra és újra feldolgozta. Nem pusztán túlélőként, hanem az erdélyi magyar színházi és irodalmi élet úttörőjeként vált ismertté. A séta című regénye orvosi javaslatra született: a szerző terápiás céllal dolgozta fel életének legfájdalmasabb emlékeit. A mű azonban sokkal több, mint önreflexió. Földes írásaiban az egyéni és kollektív traumák vizsgálatával arra tesz kísérletet, hogy az emberi méltóságot és ellenállást újraértelmezze.