Mamaróka dolgozni megy, Babarókának pedig Kölyökőrző be kell mennie. Babaróka bal lábbal kel fel, és semmi, de semmi sem jó. Babarókának fáj a torka. Babaróka elvész a piaci tömegben.
Csupa ismerős szülő-gyerek helyzet – és csupa megnyugtató, kedves, biztonságot adó válasz.
Olyan finomsággal, mégis olyan egyszerűen szólnak Kiss Judit Ágnes költő-író meséi a leghétköznapibb történésekről és érzelmekről, amitől ezek a történések rögtön egyedivé és megismételhetetlenné válnak.
Egri Mónika rajzai ugyanezzel az érzékenységgel jelenítik meg a könyv szereplőit: Babarókát, Mamarókát, a Kiscicát, vagy éppen a gyönyörűen mosolygó tulipánt.
Mint valami jótékony burok, úgy vesz körül minket ez a mesekönyv. Amikor ebből mesélünk, akkor minden a helyén van, akkor minden jó.