Füzesi Magda legújabb versválogatása magyarul és románul egyszerre szól az olvasókhoz. A verseket Mărcuțiu-Rácz Dóra fordította románra.
A kárpátaljai származású Füzesi Magda Kárpát-medence lakónak vallja magát. Amikor három és fél évtizednyi beregszászi újságírói munkálkodást követően 2005-ben nyugdíjba vonult, lánya családjában Magyarországon talált otthonra, ám 2012-ben kötött házassága révén Erdély, elsősorban Kolozsvár vonzáskörébe került. Tetten érhető, hogy a kötet verseinek egy része a többlakiság élményeinek ajándéka, de többségük csakis a szülőföld inspirálta hatásokra születhetett meg.
A szűkszavú, tömör írások mélységükkel hatnak, balladásan komorak. Füzesi Magda költeményeiben alig-alig találunk mosolyra fakasztó életképet. Van ugyan néhány fanyar humorral átszőtt vers, de ezek inkább korrajzok: ilyenek vagyunk, beleégünk a hétköznapokba.
Mit üzennek az olvasónak a kötetbe foglalt versek? Azt, hogy kicsit nézzünk vissza a múltba, emlékezzünk régiekről. Hogy vágyakozzunk a jövőbe: talán szebb, napsugarasabb világ vár bennünket. Azt, hogy az élet ugyan bekezdésekből épül, de a történeteket minden áldott nap mi magunk tehetjük feledhetetlenné.
A Bekezdések vihar utáni nagy csendek, nehéz sóhajok, emlékfoszlányok az új honfoglalók országútjára került Kárpátalján megélt gyermekkorról, a 20. század második felének szellemi homokviharai, lelki megújulás az istenhitben, a költő elődökkel való sorsközösség vállalása, rácsodálkozás Erdélyre, az erdélyiségre, egyszóval arasznyi történelem…