"A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek."
A Fikció harmadik részének főhőse elbúcsúzik a katlantól, ahol túlélte az örvényt, és hazatér Magyarországra, hogy véget vessen kitalált történetének.
Néhány nappal később elindul az úton, hogy találkozzon az apjával és közölje vele a hírt. Az út az életén vezet keresztül.
Az utcákon, ahol együtt éltek, a környéken, ahová a szicíliai kisvárosból hazatért.
A hír egyszerű: nem vagy az apám, ám ez a néhány száz újlipótvárosi lépés - ami a hideg januári délutánon az emlékein, a múltján vezet keresztül - irtózatosan hosszú, hiszen eközben valahogy meg kell értenie, hogy mostantól kezdve minden másképp volt.
Véget ért az az élet. A meg nem történt dolgok megtörténtek, véget értek. A telefon még a kezemben volt, a fülemben még visszhangzott a nő hangja, és a válaszom: ennyi is.
Hát akkor ennyi volna, valami ilyesmit akartam mondani, ilyesmit szokás mondani, amikor az ember megtudja, hogy az apja nem az apja, de én azt mondtam: ennyi is.
Én ezt mondtam.