Kőváry nem volt a „kincses város” szülöttje, de 1837-től haláláig élete e városhoz kötődött, s 1854-ben kötött házassága után már tisztes, háztulajdonos polgárnak számított.
A város polgársága eleinte mint szerkesztőt tartotta számon.
Az Ellenőr, az Erdély Naptár és a Korunk révén a széles néprétegekhez tudott szólni, s a városi ügyekben is bátran hallatta hangját.
Kolozsvár szabad királyi városa részéről 1869-ben kapot először megtisztelő feladatot: a kiegyezést követő első népszámlálás itteni bizottsága elnökéül választották.
Az 1860-as évektől Kőváry több olyan bizottságban, választmányban kap tisztséget, amelyeknek raglétráján rendre felemelkedik, s a rendelkezésére álló adatokat összefoglalva kis füzetben jelenteti meg történetüket.
A közösségi szerepvállalások mellett Kővárynak van egy egyéni várostörténeti jelentőségű kezdeményezése: a Kőváry-telep. A létrejövő négy utca közül az egyik máig az ő nevét viseli.
Az 1870-es és 1880-as években a köztiszteletben álló polgár és tudos minden jelentős kolozsvári esemény részese. A város szerteágazó tevékenységét a tiszteletbeli főjegyzői címmel ismrei el.