Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo,
ahogy ott állt, egy méter ötven centis
mivoltában egy szál zokniban.
Bő nadrágban Lola.
Az iskolában Dolly.
Aláíráskor Dolores,
de a karomban mindig Lolita.
A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen. "A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részévé - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet sokáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta.
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.