"Barmi legyen is a vegzet, a hegyekben lakik, a fejunk folott."
Mikor a nagyvarosi Pietro szulei hetvegi hazat vesznek a par tucat lelket szamlalo alpesi faluban, szenvedelyes hegymaszo apja ugy dont, ideje atadni fianak a tudasat. Egyutt jarjak a havasokat, sorra hoditjak meg a tobb ezer meteres csucsokat es fedezik fel a gleccsereket. Pietro egyetlen jatszotarsa a vadoc pasztorfiu, Bruno lesz, aki megmutatja neki a falu es az erdo elhagyatott, titkos helyeit, s akitol Pietro ellesi, hogyan elnek a hegyi emberek.
Felnottkent Pietrobol vilagjaro lesz, a komuves Bruno azonban sosem hagyja el szulofalujat. Utjaik sok evtizeden at ujra es ujra keresztezik egymast a sotet fenyvesek es az eldugott tengerszemek kozott, hogy ismet valami ujat tanitsanak a masiknak. Az erzekeny es suru szovesu regenyben a ket fiu rendkivuli kapcsolata mellett feltarul a hegyek kulonleges vilaga is, mely kegyetlensege ellenere felfoghatatlan modon ejti rabul az embereket.