Az Omlás az eddigi életmű összegző továbbgondolása, egy kötetről kötetre következetesen új kérdésirányokat és megszólalásmódokat kikísérletező poétikai építkezés eredménye.
E gondos és gondterhelt töprengések nem nyugvópontok könnyelmű kijelölései, sokkal inkább tragikus életesemények, botrányos hétköznapiságok és eleven transzcendenciaélmények feszültségtereit képzik meg, melyek a teremtés kaotikus rendjétől vezetnek el a megelőzni vágyott egyetemes világégés víziójáig.
Mindeközben ez az intenzív, trenírozott figyelem olykor magát is megpillantja, s a továbblépés lehetőségeit felismerve rejtőztetett költői önszámvetéseket végez. Szakadatlan csomósodnak össze szálak és szálazódnak szét csomópontok, de "nincs kikényszerítve / a vége semminek."
"Gyűjtés, javítás, megőrzés, címkézés, feldolgozás.
Mielőtt bemutatnák az érinthetetlen tárgyakat,
helyet keresnek a meglévő félreértések térképén
néhány újabb ismeretlennek, s feltámadnak a dolgok,
amint az eleven emberek emlékei közé visszaférkőztek.
Egy másik történet részeseiként, más szavak közt
és másféle dolgok rendszerében kiemelkednek az időből."