Sorgyari capriccio

A 68-as prágai szovjet bevonulás után Hrabal bezárkózott kerskói házikójába. "Ha rossz kedvem volt, kimentem hozzá, és jól leittuk magunkat. Mellette visszatért az életkedvem"– emlékezik Jiří Menzel.

A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében – ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa – egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben.

Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel – Hrabal leendő anyjával – lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája.

Krónikában fogant költészet. Menzel felejthetetlen filmet komponált a szépségnek, a derűnek, az életörömnek és a komikumnak ebből az utánozhatatlan elegyéből.

"Sok könyv szól a szerelemről. De mutasson egyet a házastársi szerelemről!"
(Jiří Menzel)

"Az irodalomban azt a legnehezebb megfogalmazni, amit a legkönnyebb olvasni."
(Aleksander Kaczorowski)

"Unatkozik? Vegyen mosómedvét!"