Daisy Albirght. Hihetetlenül gyönyörű. Kínosan félénk.
Senki sem figyel oda a pályamester lányára, és szerintem neki ez így meg is felel.
Úgy siklik a termekben, mint egy kísértet, észrevétlenül jön-megy az iskola területén. Én lennék az egyetlen, aki valóban látja? A kis Miss Daisy az első padban ül, mindig ő a mintatanuló. A kis Miss Daisy cuki borítós romantikus regényeket olvas, amiknek szexi a tartalma…
A gondtalan Lancaster diáknak tartanak, így amikor az első tanítási napon bajba kerülök, büntetésből minden nap az igazgatói irodában kell dolgoznom, és össze vagyok zárva Daisy-vel: nézem csinos arcát, hallgatom édes hangját, megnevettetem.
Minél jobban megismerem, annál inkább a rabjává válok. És azt hiszem, ő is így érez.
Hogy mi a gond? Nem tartozik a köreimhez. Daisy ösztöndíjas, és senki sem helyesli, hogy együtt járunk. Se a barátaim, se a szüleim, se az ő apja. De nem érdekel, mit gondol bárki is. Megszerzem, amit akarok.
Miss Daisy az enyém lesz.