Tompa Andrea első regénye 2010-ben jelent meg, azóta számos kiadást megért. A pályakezdő mű az 1980-as évek romániai diktatúrájában felnövekvő elbeszélő és családja történetén keresztül idézi meg a nem is olyan távoli közös múlt fojtogató világát.
"A 20. század nyolcvanas éveinek, kolozsvári hétköznapoknak a krónikája ez a regény. S már csak azért sem lehet vidéki, csupán egy szűk területre érvényes vallomás az életről, mert a kételymentes, a gondolkodást kerülő alávetettség kemény bírálata, fájdalmas és szellemes és roppant természetes kritika. Ez a kritikai szellem, ez a lázadás a beletörődés ellen, a megalázó és ekként elfogadott lét ellen állandó, egyetemes emberi törekvés, az, ami az emberben a legjobb" - mondta a regényről Szilágy Júlia 2010-ben a kolozsvári könyvbemutatón.
"Nagymi, most teherautók jönnek, és cukrot hoznak meg lisztet és olajat és gyógyszereket, kinyíltak a határok, és szabadság van, érted?, mire nagymama ingerülten válaszolta, Tudom én, de a lány szelíden folytatta, hogy Nagymi, most új világ jön, érted?, mire a nagymama szelídebben mondta, már annyiszor volt új világ"
Primul roman a scriitoare Andrea Tompa a apărut în 2010, și de atunci au apărut mai multe reeditări a acestei opere. Relatează despre o lume a dictaturii comuniste din România în care personajul principal ajunge la maturitate într-o familie a cărui trecut crează o atmosferă sufocantă. Romanul se bazează pe istorisirea vieții din cadrul acestei familii care își duce traiul într-un trecut nu foarte îndepărtat.,"Acest roman este cronica zilelor cotidiene din Cluj din anii optzeci al secolului 20. Nu poate fi considerată o mărturisire despre viață care este valabilă doar într-un anumit aspect, pentru că critică aspru gândirea lipsită de dubii, supusă altor gânduri. Este o critică dureroasă și interesantă, venită din sine - a unui mod de viață. Acest spirit critic, această revoltă împotriva resemnării, a aspirației universale a omului la un mod de a fi care nu este umilitor și conceput ca fiind umilitor, este cea mai bună trăsătură a omului - a spus Júlia Szilágyi la lansarea cărții în 2010 la Cluj.
"Bunicuță, acuma vin camioane, și aduc zahăr, făină și ulei și medicamente, s-au deschis granițele și este libertate, înțelegi? la care bunica a răspuns iritată: Știu eu; dar fata a continuat cu blândețe: Bunicuță, acuma urmează alte timpuri, înțelegi, la care bunica a spus și mai blândă; de atâtea ori au venit vremuri noi.”