„A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak… A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről.” Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos – vagy inkább számtalan jelentős írónak –, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt.
A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.
Lolita, a „nimfácska”, a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől – s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul – a Lolita a szó szoros értelmében „kiolvashatatlan” könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni.
A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk – számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében